Reggel felkel, odalép az ablakhoz, elhúzza a függönyt, majd a növényeihez fordul és egyesével, gondoskodva odahelyezi őket az ablakpárkányra, hogy egész nap sütkérezhessenek, szívhassák az éltető napfényt. Azután kávét főz, szeretettel megízesíti, odalép az ágy mellé, ahol éppen nagyot nyújtózik a Szerelme. Átadja a kávét, hogy a lánynak egész napra legyen energiája. – Az én kis kertészlegényem.
Amilyen gonddal kiválasztja a magot, amit majd el szeretne ültetni, úgy bukkan rá a kapcsolatunkban is mindig azokra az apró bimbókra, amelyekből virág nyílhat. Megmutatja az új hajtásokat a növényeken és rávilágít a kapcsolatunkban is. Oda-odalép kihúzni egy apró gyomot, öntözi őket, növényvédőt fúj rájuk. Ugyanígy védelmez, táplál, ha kell kihúzza belőlem a “gazt”.
Számára a kapcsolatunk egy kert, ami folyamatos gondozást igényel. Ő kétségtelenül jobb kertész, mint én vagyok. Magokkal ültetné tele, ha időt adnék; locsolna, ha befogadnék; gyomlálna, ha bele nem fáradna. Sokszor gondolom úgy, hogy majd burjánzik minden, ahogy van és ez rendben van, de már kertünk sem lenne, ha ő nem volna.
A kapcsolatunkban én is egy kis hajtás vagyok, ő pedig biztonságot ad, helyet, szabadságot a növekedéshez, türelmes, nem akar kihúzni a földből és nem mondja, hogy “nőjél már”. Hálátlan növény voltam eddig, de szeretnék én is kertésszé válni. <3
Te hogyan ápolod kapcsolatotok kertjét? Vagy felelőtlen kertész vagy, akár csak én?
Szeretettel, a Kaleidoszkóp-lány
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: