A céltudatosságba menekülni lehet. Könnyű placebo érzést ad, hogy olvasod a személyiségfejlesztő könyveket, próbálsz tudatosan haladni a céljaid felé, mégsem vagy boldog, mégsem tudsz szeretetet adni, sőt elfogadni sem.
Hiszem, hogy van értelme a személyiségfejlesztésnek, de nem gondolom, hogy mindenek felett kell állnia. Jónak tartom, hogyha uralni tudom az életemet, de szépnek kéne lássam, amikor épp csak sodródok az árral. Szeretem, ha vannak céljaim, de nem akarom, hogy a mindig csak a jövő határozzon meg. Imádok motivált lenni, boldognak érezni magamat, mikor van jövőbe vetett reményem, de nem minden áron! A jelenben szeretnék élni: néha csendes szemlélődésben, néha hangos party-állatkodásban. Szeretni szeretnék a jelentben: ölelni, mosolyogni a másikra, bókokkal halmozni el a környezetemben élőket, megfogni az emberek kezét, simogatni… Mert néha mindössze ennyire lenne szükség az igazi motiváltsághoz!
Mindannyian ismerjük a mondást: “Carpe diem!”, azaz “Élj a mának!” – Nem azt jelenti, hogy ne tegyünk a jövőnkért, de a jövőért, a pénzért való aggódás megölheti a mindennapjainkat, ahelyett, hogy azt élveznénk, amink van.
Egyszer megosztottam ezt a képet a Facebookon. Leírtam, miket szeretnék aznap megvalósítani. Nem akartam mást, csak egyszerű, könnyen elérhető dolgokat, de mégis olyanokat, amelyek színesebbé teszik a mindennapokat.
Ugyanezt visszafelé is lehet csinálni: nap végén összeírni, hogy milyen apróságokért lehetünk hálásak.
Boldognak lenni valószínűleg egyszerűbb egy szépen megkomponált életben, amelyet oly sokszor hajszolunk, de létezik ilyen egyáltalán? Az igazi kihívás örülni, akkor is, ha nem tökéletes körülöttünk minden, szeretni önmagunkat és a másikat a hibáinkkal együtt.
Jó, hogy bekerültek a köztudatba a mostanában divatos kifejezések, mint a „tudatosság”, „motiváltság”, „fókuszáltság”, de félek vannak mások is – rajtam kívül – akik néha átesnek a ló túloldalára és kezd igaz lenni rájuk a mondás, miszerint:
„Annyira el vagyunk foglalva a boldogságkereséssel, hogy nem vesszük észre azokat a pillanatokat, amikor boldogok vagyunk.”
Néha nem kell több, csak hagyni magunkat, hogy elsodorjon az élet szépsége.
Szeretettel, a Kaleidoszkóp-lány
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: