Rengetegen rajonganak a számítógépes játékokért… nos, én nem tartozok közéjük, bár volt időszak, amikor unalmas perceimben a mobilomon játszottam mindenfélével. Mi volt a legjobb érzés? Természetesen szintet lépni! 🙂 Aztán rájöttem, hogy ez a valós életben is működik.
Tavaly nyáron elkezdtem megtanulni pecázni. Addig életemben nem voltam még horgászaton és kifejezetten unalmasnak tartottam. A Párom mellett teljesen átformálódott a véleményem, sőt mostanra megszerettem a tó melletti halvadászatot. Kezdődött mindez azzal, hogy egyszer ki szerettem volna próbálni, milyen bedobni a horgot. Aztán megtanultam etetőanyagot keverni, leküzdöttem a csontik elleni undoromat, hajnalban beúsztam beetetni, kötöttem horgot, pucoltam halat és elsajátítottam új kifejezéseket, ismereteket.
Szintén az előző szünidőben elkezdtem megtanulni szörfözni. Először meg kellett barátkozni az érzéssel, hogy ki vagyok szolgáltatva a hullámoknak, ráérezni az irányításra. Következő alkalommal fel kellett állni a deszkára, majd behúzni magunkat a hullámra és ott meglelni azt az egyensúlyi pontot, ahonnan már tol a víztömeg. Ezt az állapotot tartani is kellett, majd miután hosszabb ideig laza volt a kötél, be lehetett dobni a hajóra és élvezni a hullámok meglovaglását.
Mi a közös a két történetben? A tanulás, az új ismeretek elsajátítása, és a legjobb érzés benne: szintet lépni! Így leltem rá arra a „játékra”, ami azok számára is megadja a „pálya ugrás” felemelő pillanatát, akik nem szeretik a virtuális játékokat.
Javaslom mindenkinek, hogy egy új játék letöltése helyett válasszon valamit, amit szívesen tanulna (táncolás, rajzolás, nyelvtanulás…) és fedezze fel a saját „játékának” a szintjeit, pályáinak nehézségeit küzdje le és örüljön a sikereknek!
Te mit tanulnál legszívesebben? Érdekel a véleményed, oszd meg kommentben!
Szeretettel, a Kaleidoszkóp-lány
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: