“A hétvégén menjünk inkább tömegközlekedéssel!” – kérte a Párom, amikor a programot terveztük. “A 10 kilométer túl könnyű, válasszuk a 20-as távot!” – javasolta, amikor azon tanakodtunk, hogy a teljesítménytúrán hány kilométert gyalogoljunk. Én pedig kétszer is úgy döntöttem, hogy legyen az ő kívánsága szerint.
Nem azt jelentette ez, hogy alárendeltem magam az akaratának, csupán azt, hogy az Ő másfajta véleménye, számomra egy új nézőpont lehet(ett).
Hétköznapjaim során kénytelen vagyok tömegközlekedést használni és néha igazán utálom, ezért berzenkedtem eleinte attól, hogy így utazzunk. Végül be kellett lássam, hogy – nehézségei ellenére – nem volt rossz döntés. Egyrészt örömöt szereztem neki, másrészt egészen sokat tudtam olvasni, harmadrészt kettesben gyorsabban telt az idő, mint mikor egyedül közlekedek. Végül kalandos volt, hogy utaztunk busszal, vonattal, metróval, hévvel, még komppal is, láttunk hírességet, szóba elegyedtünk másokkal. Egyszóval nem bántam meg, sőt ezek után a ma esti vonatozásra sem utálattal tekintek, hanem egy lehetőségre.
Eleinte azt gondoltam, hogy a 20 kilométert biztos, hogy nem bírjuk majd, úgyhogy szívesen megtorpantam volna és csak 10 kilométerre neveztem volna be. Végül – kissé Andris biztatására – rámondtam az áment a hosszabb távra és nem bántam meg! Egyrészt nagyon jól bírtam, egyes szakaszokon még futottunk is! Másrészt hihetetlen érzés volt leküzdeni magamat, teljesíteni, mozogni, erdőt-mezőt járni, kikapcsolódni, versenyezni, lebarnulni, beszélgetni, bohóckodni, célba érni. 🙂 Harmadrészt büszke lehettem magamra és Andris is az volt rám. Ugyanakkor mit ad még 20 kilométernyi gyaloglás az embernek? Bizony, hogy izomlázat, kimerültséget, talán egy enyhe napszúrást is!? Ez is hozzá tartozott és ennek ellenére, utána is pozitív tudtam maradni. Ez duplán büszkeség számomra, mert nálam sose a fizikai terhelés jelentett gondot, a lelki kibukás sokkal hamarabb érkezett. Most mindezt el tudtam kerülni.
Arra jutottam, hogy teret adni a másik kérésének egyáltalán nem oda vezet, hogy kevesebbek leszünk általa, hanem épít, új dimenziókat nyit.
Te mikor engedtél másnak, s lett végül pozitív élmény belőle?
Szeretettel, a Kaleidoszkóp-lány
Örülök hogy ismerhetlek Benneteket,és büszke vagyok Rátok!