Hat csésze motiváció

Volt egy hét, amikor a regényem folytatásával foglalkoztam. Közben ezzel az írással jelentkeztem egy blogírói állásra, de mivel nem kaptam visszajelzést, úgy döntöttem, közzéteszem itt.

Az erős fekete – Megcsinálom!
Kipattanok az ágyból, tele reményekkel, elképzelésekkel, hogy ma meghódítom a világot, valami nagy dolgot viszek véghez. Ehhez természetesen egy bivalyerős eszpresszó dukál, úgyhogy gyorsan felébresztem vele a tudatomat és kirobbanó energiával eldöntöm, hogy ma végre nekikezdek és komolyan meg fogom csinálni, befejezem végre a regényemet!

A gyors „háromazegyben” – Miért csinálom?
Másfél óra eszeveszett gépelés után elgémberedett tagokkal állok föl. Csalódottan ránézek a monitorra, ahol ráeszmélek, hogy ennyi idő alatt csupán három oldalnyit haladtam a folytatással. Kimegyek a konyhába, ahol gyorsan összekeverek egy 3:1-bent és közben azon kattogok, hogy minek is csinálom én ezt. Évekkel ezelőtt kezdtem írni, már nem is tetszik az eleje, tudom, hogy hemzseg a hibáktól a sztori, hogy meg se fogom próbálni kiadóhoz küldeni… akkor miért vesződök vele? A meleg ital fölött újra tudatosítom magamban a válaszaimat:
„Be akarom bizonyítani, hogy képes vagyok befejezni.”
„Kíváncsi vagyok mások véleményére.”
„Tanulni szeretnék belőle, hogy a következő könyvem írásakor majd jobban csináljam.”

Az ízesített latté – Már ennyit megcsináltam!
Három óra után feleszmélek és megrökönyödve látom, hogy már a 98. oldalt írom. Már csak két oldal és átlépem a bűvös százast – ujjongok magamban. Ugyan, már minden bajom van, de elhatározom, hogy most belehúzok és nem állok fel addig, amíg a lap alján azt nem látom: 100. Szinte kiizzadom magamból a mondatokat és minden egyes gondolatmenet után ellenőrzöm, hogy hol tartok már. Az utolsó billentyű lecsapása után felpattanok és világgá kürtölném ezt az aprócska sikert. Mivel nem tehetem így a kávémmal osztom meg az örömömet. Most nem sietek, hanem megadom a módját. Tejet habosítok, amíg lefő a fahéjjal, vaníliás cukorral ízesített fekete nedű. Gondosan elkészítem a lattémat és boldog mosolygással élvezem ki a tejeskávé lágy zamatát.


A jeges, görög csoda, vagy a frappé – Jól csinálom?
Apró sikerem örömétől, a kávé erejétől új kedvel ülök a képernyő elé. A lendület azonban hamar elfogy és csak kattintgatok a vázlat és a kézirat között. „Most melyik résszel folytassam? Nem tetszik ez a párbeszéd így. Elegem van, hogy nem dolgoztam ki rendesen a karaktereket.” – idegeskedek, majd feladom a küzdelmet és újra a konyhában találom magam. Le akarom hűteni háborgó indulataimat, kétségeimnek megnyugvást keresek. A jeges kávé a megoldás, amelynek variációi közül a frappéra esik a választásom. A hozzávalókat rutinosan összerázom, legalább erről biztosan tudom, hogy jól csinálom. Az ital elfogyasztása közben eszembe jut, hogy nem mindig az eredménytől kell függeni, néha csak csinálni kell a dolgokat.


A virtuális kávé – Csináld meg!
A fejemben ott motoszkál, hogy „Csináld! Megcsinálod!”, mégis az írás helyett a Facebookon bóklászok és persze nem halad a regény. Felugrik a chat-ablak és a barátom egyenesen rákérdez: „Ugye az írással foglalkozol?” Tudom, hogy nem hazudhatok, hisz nem vagyok olyan hülye, hogy magamat is becsapjam. Mikor bevallom, úgy érzem, képtelen vagyok a folytatásra, ő emlékeztet arra, miért is csinálom, majd küld egy kávés fotót, mellé a szöveggel: „Na igyál egy kávét és folytasd!” Nem merem neki bevallani, hogy már négyszer koffeineztem magam aznap, úgyhogy megelégszek a virtuális doppinggal és bezárom a Facebookot.


A tejszínhabos kávéköltemény – Megcsináltam!
Késő délután van, amikor leütöm az utolsó karaktert. Nem is akarom elhinni, úgyhogy fel-alá görgetek és csodálom a művemet. Olyan, amilyen, de legalább készen van, megcsináltam! Ujjongva mesélem a Páromnak, aki szelíden lecsukja a laptop fedelét és elvisz egyet kávézni. A tejszínhabos csodaital felett a távolba nézek és kiélvezem a sikert. Sokan kihagyják ezt a lépést, pedig csak ez az, amitől lesz az embernek újra olyan napja, hogy azzal ébredjen: „Ma megcsinálom!”

Nem tudom Ti hogy vagytok vele, de nekem a kávé valódi inspirációforrás. Ti megünneplitek a kis sikereket is?

Szeretettel, a Kaleidoszkóp-lány