Elmaradoztak a posztok, a boldogságpillanatok, csak Facebookon vagyok valamelyest élénk. Volt egy két hónapos mélyzuhanásom, amiből csak remélem, hogy most már kifelé tartok. Méláztam, mi segítene, terveket szőttem volna megoldásokra, görcsösen akartam boldog lenni és közben csupán árnyéka voltam önmagamnak. Szeretnék majd írni ezekről… egyszer, amikor meg tudom fogalmazni a kiutat is. Annyi bizonyos, hogy hiányzott az írás, hiányzik a blog, hiányzik a tudatosított örömforrás. Az elmúlt időszak nagy tanulsága számomra a címben szereplő két szó: Kell a céltudatosság, de kell a carpe diem is! A boldogság? Talán ennek a kettőnek az egyensúlya.
A hetem fizikailag nem volt túl eseménydús, de lelkileg mindenképpen:
♥ A legnagyobb boldogság, hogy ÍROK. Van egy regényem, sok-sok évvel ezelőtt kezdtem el írni. Bár egyáltalán nem vagyok megelégedve sem a sztorival, sem a fogalmazásmódommal, sem a történetvezetéssel, mégis elhatároztam, hogy befejezem. Mert bizonyítani szeretném, hogy be tudom fejezni. 88 oldal volt készen és a négy nap alatt 96,5 lett belőle. Aki próbálkozott az írással tudja, hogy milyen nehéz egy oldalt is megírni. Szóval büszke vagyok magamra! 🙂
♥ Ritkán mond ilyet az ember, de örülök annak, hogy tudtam NEM-et mondani valamire a héten, s ezzel nem vállaltam magamra olyat, amire most sem időm, sem energiám és hiába hangzott jól az ajánlat, ha nem volt betervezve most az életembe.
♥ Elhatároztam, hogy a héten foglalkozni fogok az életem egyik – eddig sajnos elhanyagolt – részével. Nehezemre esett hétfőn elkezdeni, de legyűrtem önmagamat (köszönöm a külső támogatást is!) és már másnapra meglett az eredménye. Tipikus esete annak, amikor elég elkezdened a dolgokat és látod, hogy működőképesek. Hihetetlen elégedetséggel töltik el az embert!
♥ Egy végtelenül bonyolult üggyel kellett a héten szembenézzek és akadtak kritikus pillanatok, amikor felrobbantam volna a dühtől. Ennek ellenére remek érzés volt, hogy egy csapat megtartó ereje képes szembemenni az igazságtalansággal.
♥ A Párommal való kapcsolatomat mérthetetlenül élvezem! Imádom, hogy meg tudunk benne újulni, meg tudjuk beszélni a problémákat, tanulunk, fejlődünk egymás által és nagyon-nagyon jól esik a támogatása, hite énbennem!
♥ Apróságok: amikor kedves, cetlire írt üzenetek várnak reggel; anyukám e-mailje, amiben küldött egy fotót egy hatalmas csomagról, a szülinapi ajándékomról, ami otthon vár; délutáni sütizés a napfényben fürdő városban…
♥ Sétálni menni és megnézni, kipróbálni az új street work eszközöket. Nem izzasztottam meg magamat, de jó volt egy kicsit átmozgatni elgémberedett tagjaimat.
♥ Csütörtökön egy picit szippantani a főváros lüktetéséből
♥ Pénteken az utolsó pillanatban dobtam össze egy cikket, amit időre kellett elküldjek. Ehhez képest szerintem jól sikerült: nem csaptam össze, hanem az izgalomtól, az adrenalintól még inkább tudtam összpontosítani és kreatívat alkotni. (Továbbá jól esett a Párom dícsérete, miután felolvastam neki.)
♥ A hétvégét nehéz lesz szavakba önteni… újabb két napot töltöttem a Szerelmemmel a Tisza-tónál. Már az első alkalom is csodálatos volt, de ez a mostani is tökéletesre sikerült. Odaúton kibeszéltünk magunkból mindenféle feszültséget, így az érkezés után már tudtunk csak a másikra és a pihenésre koncentrálni.
♥ Horgászni és halat fogni, elbénázni valamit és feloldozást nyerni, elfáradni és kávét kapni, vizet nézni, naplementét fotózni, selfizni és bohóckodni, vízesballonból fürdeni, úszni a tóban, kagylót halászni és megcsodálni, sült halat enni, jégkrémezni, sétálni menni, beszélgetni, kaját főzni, együtt lenni, kártyázni és csillagokat nézni… A tó mellett elfelejtem minden gondomat. Az utóbbi időben jobb terápiás jellegű tevékenységem nem volt! 🙂
♥ Az valami hihetetlen érzés, amikor éjjelbe nyúló beszélgetés, csillagnézés után, bebújik az ember a sátorba, ránéz az órára és nem akarja elhinni, hogy negyed négy van… annyira elrepült az idő!
♥ A vasárnapi hazacuccolás azért volt örömteli, mert egymást támogattuk, segítettük végig. Még jól is esett elmosogatni odahaza, hiszen hűvös volt a konyhában, néha lefröccsköltem magam… egyszóval strandoltam közben! 😀
♥ Hazaérve megkaptam a szülinapi ajándékomat, aminek nagyon örültem! A hatalmas, szépen becsomagolt dobozban egy fagyikészítő gép várt rám, két Minionos mappa és egy – szintén minionos – ágynemű ^_^
♥ Július vége van és az elmúlt hónapban végig együtt voltam a barátommal. Ez azért nagy szó, mert egyelőre még külön élünk, de most úgy alakult, hogy júliusban minden nap találkoztunk, élveztük egymás társaságát. Összecsiszolódtunk még jobban és rengeteg mindent tanultam/tanulok tőle. A türelme megnyugtat, a “basztatása” ösztönöz, az elfogadása által érzem, hogy sok mindent kipróbálhatok mellette, mert támogatni fog. Imádom hallgatni, ahogy beszél, mesél, teljesen belefeledkezik a mondanivalójába. Szeretem, hogy gyorsan túllendül a sértettségén, hogy napról-napra igyekszik jobb ember lenni. Áldom az Istent, hogy találkoztam Vele! <3
Az emberek sokszor elégedetlenkednek, sajnos rám is jellemző. Nem szeretném azt, hogy a “semmi sem jó!”-állapotban éljem le az életemet, ezért jobban szeretném értékelni újra mindazt, ami körülvesz, kiemelve ezek közül a kapcsolatokat.
Téged mi tett boldoggá a héten? 🙂
Szeretettel, a Kaleidoszkóp-lány
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: