“A megosztott öröm kétszeres öröm.” – tartja a mondás és teljesen egyetértek vele. Ti hogyan osztjátok meg a titeket ért örömforrásokat?
A Boldogságpillanatok írásakor újra átélem a héten megélt csodákat, így tudom hosszútávon is megőrizni az élet szépségébe vetett hitemet.
Szemfülesek észrevehették, hogy már az előző posztban is megjelent egy fiú, akit többször említek. Örömmel osztom meg, hogy néhány hete már egy párt alkotunk. Nem szeretném, hogy ezzel legyen teli az oldal, de most a boldogságforrásaim min. 50%-át Ő adja.
♥ Vasárnap esti autókázás Terényből Jászberénybe csillagnézéssel és egy meglepetéssel ^_^ – Rájöttem, hogy nagyon szeretek utazgatni (még, ha csak Mo.-n belül is): ülni az anyósülésen, beszélgetni, zenéthallgatni és nézelődni <3
♥ Forró fürdőt venni
♥ Napozás, kutyasimogatás, fotózás, olvasás, sétálás, beszélgetés, fagyizás
♥ Az a hihetetlen érzés, amikor beszélgetsz valakivel és szinte egymás gondolatait fejezitek be <3
♥ Kifeküdni a kis tó partjára – Ezzel a hellyel bővült a szívemnek kedves helyszínek listája
♥ Megismerni a Párom baráti körét, akik tök nyitottan fogadtak és jó volt ezzel örömöt okozni neki
♥ Megélni, hogy a félelmeim, gátlásaim azért vannak, hogy a Szerelmem mellett leomoljanak – Ez hihetetlen érzés!
♥ Kedd hajnali éledezés és mogyorókrémes croissant
♥ Találkozni a tesókkal – Ritka pillanatok egyike, mikor majdnem mind együtt vagyunk
♥ Kávé és beszélgetés öcsémmel egy budai bevásárlóközpont tetején, ahol még sose jártam és klassz volt a kilátást csodálni
♥ Életemben először paintballozni – Bevallom őszintén, hogy rettentő fáradt voltam, így nem tudtam maximálisan átadni magam az élménynek. Eleinte be is voltam fosva, hogy ez veszélyes, de azért időközben fel-felpörgött az adrenalin és rájöttem, hogy jó móka. Sajnos mégsem tudtam igazán beleélni magam, eléggé biztonsági játékos voltam. Ellenben szívesen mennék újra, hogy akkor már ténylegesen a játékon legyen a hangsúly.
♥ Beszabadulni egy Hádába, ahol ugyan nem vettem semmit, de imádok nézelődni ilyenkor és figyelni a reakcióimat egy-egy darab kapcsán
♥ Egy-két ovis pillanat: nagy nehezen elaltatni egy gyerkőcöt, mikor belecsimpaszkodnak a nyakamba – Sokszor olyan nehéz elvonatkoztatni a bennem zajló folyamatoktól és beleállni abba, hogy a gyerkőcök közt vagyok. Mégis nagy öröm, mikor átadom magam és csak élvezem a nevetésüket, a bolondozást, azt a nagy szeretetet, amit adni tudnak.
♥ Belevágni valamibe, amit már rég tervezek. Történetesen szeretnék megválni a használt, alig használt vagy sosem használt tárgyaimtól.
♥ Amikor 19-én leesett a hó (nálunk is), eleinte kiakadtam, de aztán próbáltam megkeresni a pozitívumokat benne… Szürreális élmény szakadó hóesésben orgonaillatot szimatolni. Átfutott rajtam, hogy nem véletlen, hogy a Párommal pont a bolondos áprilisban jöttünk össze. Valahogy jellemez bennünket, hogy mi sem vagyunk százasok! 😀 Továbbá – furán hangzik -, de örültem annak, hogy idén részese voltam a terényi “télnek”. A hideg hónapokban nem volt szerencsém ahhoz, hogy lássam Terényt havas szépségében. Most volt részem benne! Öröm az ürömben 🙂
♥ Természetesen nagy boldogság volt másnap már napsütésre ébredni
♥ Meglepetés a Páromtól – Egy apróság csupán, de a gesztus olyan boldoggá tett, hogy kacagtam, mint egy kisgyermek 🙂
♥ Öcsém befestette a hajamat 😀 – Muris volt
♥ Énidők, amikor szépültem kicsit
♥ Kanóc kikísért a buszmegállóba – Néha kivagyok kicsit attól, hogy nem fogad szót, de nem tudok rá haragudni igazán. Imádnivaló kis dög! 😀
♥ Kis buli barátnőméknél: fincsi vacsora, jó társaság és hangulat, karaoké-elszabadulás… 😀 és mikor nem is számítottam rá, befutott a Drágám – Alig bírtam magamhoz térni a meglepetéstől! 🙂
♥ Szombaton elindultam Budapestre és élveztem az utazás velejáróit: sikerült beszerezzem, amit szerettem volna, bámészkodtam, gondolkoztam, meg az utca közepén körmöt festettem 😀
♥ Hivatalosak voltunk egy lagziba, ahol nagyon jól éreztem magam. Nem sok mindenkit ismertem ugyan, de mindig találtam társaságot és klassz emberekkel ismerkedtem meg. Végül befutott a Párom is, akivel aztán szuper jókat táncoltunk… amíg végül teljesen el nem fáradtam. (Azért egy utolsó táncra a hamvaimból is felröppentem :D)
♥ Hazaút, amikor megálltunk random egy repceföldnél fotózkodni 😀
Kívánom mindenkinek azt az érzést, hogy olyan emberek vegyék körül, akik mellett nem kell félniük semmitől, akik mellett állandó mosolygás az életük, akik mellett felszabadulnak, akik mellett az álmok nem maradnak álmok!
Szeretettel, a Kaleidoszkóp-lány
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: