Hibázni szabad, sőt kell is!
Nem érzed elég jónak, ezért nem teszel semmit?
Még a középsuliban volt, hogy beadandót kellett írni magyarórára. A tanár szedte be a feladatokat, de nem mindenkitől kapta meg. Az egyik lánynak feltette a költői kérdést, hogy miért nem hozta el. A lány időhúzás végett ezt találta mondani: “Még nem érzem elég jónak. A tanárúrnak csak tökéleteset szeretnék hozni.” – Jót nevettünk azon, ahogy kivágta magát.
Az utóbbi időben többször észrevettem magamon, hogyha bizonytalan vagyok, inkább nem csinálok semmit, minthogy csalódjak vagy hibázzak. Nem teszek ki egy posztot, mert mi van, ha alig kattintanak rá. Nem kezdek bele egy bejegyzés megírásába, mert mi van, ha a közepénél elfogy a lendület. Nem mondok el valamit, mert mi van, ha ezáltal rájönnek, hogy nem is vagyok olyan jófej. Veled is előfordult már ilyen?
Van egy jó hírem számodra (és most ez magamnak is szól)!
Hibázni ér! Sőt hibázni kell ahhoz, hogy tökéletesebb lehess.
Hogyha nem teszel semmit, esélyed sincs arra, hogy kiderüljön, hogy valamit jól csinálsz.
Ne félj a hibázástól, attól félj, hogy meg se próbálod. /Michael Jordan/
Elmesélem egy személyes példámat: Nagyon szerettem volna rendezvényszervező lenni vagy tábort szervezni. Tökéletesen megkomponált terveim voltak… bent a fiókban, papíron. Az egyik nyáron belevágtam: gyerekeket táboroztattam. Akkor még fel sem fogtam, hogy milyen nagy fába vágtam a fejszémet. Öt nap után csak azt éreztem, hogy fáradt vagyok, de boldog a mosolygó gyermekarcokat látva. Következő évben, már külföldi önkéntes tábort szerveztünk, aztán egy egész napos program lebonyolítását vállaltam magamra. Így kezdődött. Sose felejtem el, mekkora elismerés volt, amikor anya azt mondta: “Eddig nem tudtam, hogy ilyen jó szervező vagy, mert a terveid tervek maradtak. Most, hogy elkezdted megvalósításukat, kiderült, hogy jó vagy benne.” Nagyon boldoggá tettek ezek a mondatok.
Természetesen hibáztam közben. Hajajj, de mennyit! Szükség is volt rá, hogy aztán levonhassam a tanulságokat és egy évvel később még jobban csináljam. Szükség volt a fiókban lapuló tervekre, aztán arra is, hogy eltérjünk tőlük. Szükség volt kötöttségre, de még nagyobb szükség volt spontaneitásra.
“A tévedés néha jó, tudod, Amerikába is így jutott el az a hajó.”
/Varga Viktor – Lehet kék az ég és lehet zöld a fű/
Jó hír a végére, hogy a legnagyobb felfedezések hibának indultak… Ez szinte már felhívás arra, hogy merjünk tévedni, merjünk nem tökéleteset nyújtani, MERJÜNK TENNI bármit is! 😉
(Ahogy a képeket nézegettem a telefonomban, néztem a gyerekek arcát: nekik még meg sem fordul a fejükben, hogy azért ne tegyenek valamit, hátha majd elrontják. Ezt is eltanulhatjuk tőlük!)
A végére pedig egy vicc:
– Tévedni emberi dolog. – mondta a sündisznó és lemászott a drótkeféről. 😀
Szép napot! 🙂
Szeretettel, a Kaleidoszkóp-lány
